Acélbetétes munkavédelmi bakancs
A fém lábujjvédővel rendelkező lábbelik egyik fajtája az acélbetétes munkavédelmi bakancs. Ezekben a bakancsokban egy erős, mégis vékony acéllemez található, amely elölről, fentről és oldalról védi a lábujjakat. Az acélbetét magas és széles kialakításának köszönhetően alatta a lábujjak könnyedén mozoghatnak, ez használat közben kifejezetten előnyös.
Egyes acélbetétes munkavédelmi bakancsok rozsdamentes acélbetéttel rendelkeznek. Ezt minden esetben a termék részletes leírásában jelezzük.
Az alábbi lábbelik mindegyike megfelel a biztonsági lábbelikre vonatkozó EN ISO 20345 szabványnak.
Az acélbetétes bakancsra vonatkozó szabvány: EN ISO 20345
A nemzetközi ISO 20345 az a szabvány, amely a lábujjvédővel rendelkező munkavédelmi lábbelikre vonatkozik. Így a munkában használható acélbetétes munkavédelmi bakancsok tulajdonságait is ez a szabvány határozza meg. Az “EN” az európai szabvány (European Norm) jelölést jelenti, azért kerül bele az elnevezésbe, mert az Európai Unió elfogadja és átvette a nemzetközi szabványt.
Miért érdemes acélbetétes munkavédelmi bakancsot viselni munka közben?
Az acélbetétes munkavédelmi bakancsok, különösen az S3 védelmi besorolásúak, a dolgozó által viselhető védelem szinte legmagasabb szintjét képezik. Véd az elcsúszástól (pl. SRC), talpátszúrástól, akár a hőtől, hidegtől és persze a lábujjakat is védi a ráeső, ráguruló tárgyaktól. Ezek mellett a magasabb szára jobban tartja a lábfejet és a bokát, amely nehéz terepviszonyok között vagy nehezebb munkapozíciókban kifejezetten előnyös.
Az acélbetétes bakancs nem csodaszer. Önmagában a viselése nem fog megmenteni a munkahelyi balesettől, ezért figyelni kell munkavégzés további szabályainak betartására, más védőeszközök (külső és viselhető is) megfelelő használatára.
Miben dolgoztak régen, amikor még nem volt acélbetétes bakancs…
Elgondolkodtató, hogy hogyan, milyen körülmények között és milyen munkaruhában dolgozhattak az emberek, amikor a munkavédelem, mint fogalom/tevékenység még a fasorban sem volt.
A munka közbeni káros hatások ellen először tapasztalatok alapján kialakított saját készítésű eszközökkel próbálták meg felvenni a harcot. A láb védelmére több száz éven keresztül facipőt használtak. A szög biztosan nem szúrta át a talpat és ha egy nehezebb tárgy ráesett, akkor a lábujjak is biztonságban voltak. Dacára a különféle bőröknek, textileknek, amelyekkel kényelmesebbé próbálták tenni ezeket a lábbeliket - kicsit sem voltak ergonomikusak, csúsztak, nehezek voltak. Fél óra munka is bőven sok lenne egy ilyen lábbeliben.
Ehhez képest a mai munkavédelmi bakancsok, főleg az acélbetétes bakancsok szinte már űrtechnológiának számítanak.